Tudta-e, hogy az ezüst fogzáskor sterilizál és hűsít?

Bár már az őskorban is használtak kerámiacsörgőket, a babacsörgők történelme tulajdonképpen a 18. században kezdődik. Ekkortól egyre nagyobb figyelemmel fordultak a kisgyermekek felé, nem kötötték őket szoros pólyákba, szabadon mozoghattak, játszhattak. Nagyobb hangsúlyt kaptak a számukra fontos tárgyak.
A babacsörgő 1760 körül terjedt el XIV. Lajos udvarában, először főúri körökben. Eleinte henger- vagy gömbformájú volt, és a rajta csüngő kiegészítők változtak, elefántcsont vagy korallnyéllel. Már korábban rájöttek arra, hogy az ezüst sterilizál, ezért évszázadok óta ezüst evőeszközzel étkezett, aki megtehette. Az ezüst, miután fém, hűsíti a fogínyt, ezért ha csörgő nem volt kéznél, kis ezüstkanalat adtak a piciknek.
A 19. századra már jobb módú polgári családok mint keresztelői ajándékot használták a babacsörgőt. Akkoriban préselt lemezből készült, ezért a formák széles skálán mozoghattak. Bohóc-, baba-, macifejű csörgők voltak ezek, hozzá kis síppal, esetleg kis ezüst karláncra erősítették, hogy ne dobhassák el olyan gyakran a picik.
Egészen a 20. század elejéig használtak ezüst babcsörgőt, de onnantól aztán a történelmi események, és az iparosodás a mai elterjedt forma felé terelgette ezt a baba korban nagyon fontos használati tárgyat. Napjainkban újra reneszánszát éli. Az ezüst, mint fémtárgy kellemesen hűsíti a picik ínyét, gömbölyített formái segítik, hogy az íny duzzadt részével rághassák. Nyállal elegyedve sterilizál.
Nem utolsó szempont, hogy értékálló, örökíthető, hiszen beavatkozás nélkül nem megy tönkre, és sok-sok emberöltőnyi kisdednek kell felnőnie ahhoz, hogy esetleg elkopjon.